interview

Hogyan kérdezzünk úgy egy állásinterjún, hogy érdemi választ is kapjunk?

Még ha a cégnél, ahol dolgozol, van is a toborzással foglalkozó szakértő, vagy esetleg fejvadászt bíztál meg azzal, hogy megkeresse számodra a legjobb szakembereket, a kiválasztási folyamat végén jó eséllyel te magad is szeretnél elbeszélgetni azokkal a jelentkezőkkel, akik a legesélyesebbek arra, hogy felvételt nyerjenek a csapatodba. Állásinterjút vezetni nem mindig könnyű feladat, és különösen akkor nem az, ha úgy érzed, hogy a jelöltből mindent harapófogóval kell kihúzni, vagy éppen ellenkezőleg: nagyon is bőbeszédű, de nem biztos, hogy mindenben olyan kiváló, mint ahogyan azt állítja magáról. Az alábbiakban két tippel szeretnék segíteni azoknak, akik érdemi, értékelhető információt akarnak szerezni az általuk lefolytatott állásinterjú során.

Első tipp: kiegészítendő kérdések

Egyes kérdések kapcsán a jelöltek úgy érzik, hogy csak az „igen” lehet a jó válasz, máskülönben nem vet jó fényt rájuk, amit mondanak. Tipikusan ilyen eset az, amikor azt kérdezzük: „Sikeres volt ebben a munkakörben?” Pedig néha én is így kérdem, de őszintén, ki az, aki egy laza nemmel válaszolna erre?

Jobb tehát, ha eldöntendő kérdések helyett inkább ilyeneket teszünk fel:

  • Milyen mértékben volt sikeres ebben a munkakörben?
  • Mennyire volt élvezetes ez a feladat az Ön számára?

VAGY PÉLDÁUL:

  • Milyen érzésekkel emlékezik az ottani kollégákra?
    (Ahelyett, hogy csak szimplán rákérdeznénk, hogy a jelöltet kedvelték-e a kollégái, vagy ő kedvelte-e a munkatársait, hiszen itt is furcsán venné ki magát egy egyszavas nemleges válasz.)

Második tipp: “listázós” kérdések

Lehet, hogy egy-egy jelölt nem igazán tud kapásból válaszolni például egy olyan kérdésre, hogy mivel volt elégedett az előző munkahelyén. Karrierjük elején tartó, vagy introvertáltabb emberek számára ez pláne probléma lehet. Ilyenkor az interjúztató tanácsadónak kell egy kicsit beszélnie, és például így tenni fel a kérdést:

„Valakit a pénz motivál, valakit a biztonság, van olyan ember, aki szeret csapatban dolgozni, vagy aki szereti az olyan munkaköröket, ahol sokat kell jönni-menni, és nem az íróasztalnál kell tölteni a napot… mi a fontos Önnek?”

VAGY PÉLDÁUL:

„Milyen munkakör passzolna az Ön személyiségéhez? Valaki szereti, ha új ötleteket várnak tőle, valaki inkább a megvalósításban erős, valaki a szorosabb időbeosztás híve, valakinek a rugalmasság a fontos – mi a fontos Önnek?”

Itt ugye többféle, egymást nem feltétlenül kizáró dolog van felsorolva, mert a cél az, hogy találjunk valami kulcsszót, amire a jelölt megnyílik, és megtaláljuk, mi motiválja őt igazán. Lehet például, hogy neki édes mindegy, hogy heti hány órát kell túlóráznia, csak ne kelljen egész nap ide-oda rohangálnia, de az is lehet, hogy pont olyan emberrel ülünk szemben, akinek családi vagy egyéb okból a munkaidő kiszámíthatósága a legfontosabb.

Igaz, nem törvényszerű, hogy ezekre a kérdésekre mindenképpen őszinte választ kapunk, de így egyrészt nem mi nyomjuk a jelöltet egy adott válasz felé, és nagyobb eséllyel alakul ki vele egy bizalmas, őszinte beszélgetés. Ha pedig ez megvan, akkor biztos, hogy az állásinterjú további része is oldottabb, nyíltabb légkörben fog folytatódni.

Ha valakit mélyebben érdekel a téma, és nem riad meg attól, hogy angol nyelven olvasson róla több száz oldalt, annak jó szívvel tudom ajánlani Richard A. Fear The Evaluation Interview című könyvét – a fent említett két tipp is innen származik.

Ekler Bálint